Mi vida

Vhogy úgy, mint az szívritmusjelző gép pityegése. Most nézem, lassan fél éve, hogy utoljára idefirkantottam vmit. Nem, nem szűntem meg blogot írni, csak, egyszerűen nem adódott rá lehetőség, amikor kedvem volt, és vice versa. Most egy kicsit van rá hangulatom, meg időm is, így ennek eredményét lehet olvasni. Sok értelmeset senki ne várjon tőlem, jelenleg lelkiekben készülök a délutánomra, azaz állást hajkurászni. Elég bizonytalan a jövőm, mondjuk úgy.

Hogy mik történtek az elmúlt félévben? csak a lényeg...

Nyárig semmi érdekes. Komolyan. Se írás, se semmi. Aztán, júniusban jelentkeztem egy fotóstúdióba, mint modell, hátha behívnak alapon. megtörtént, Elkészült néhány kép, aztán behívtak augusztusban második próbafotózásra, ami olyan jól sikerült, hogy egy plusz sorozat még biztosan lesz. meg még ki tudja, hogy mi. Ugyan, nem ebből fogok meggazdagodni, de hobbinak, kiegészítő keresetnek jó lesz. Szerintem én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy igazán nekifeküdjek modell-karriert építeni, jópár évet elkéstem vele.

Egy hétig lébecoltam chibiéknél, pontosabban a nyaralójukban. Szerepjáték-maraton, néhány (számomra) új ismerőssel (meg egy régivel), chibinek már régóta barátok (asszem, tesók-színtű a kapcsolat). Volt, hogy én meséltem, és nem bőgtem le, tetszett a népnek a stílusom, pedig igényes játékosok, élvezet nekik mesélni. Tényleg, nem is mondtam, hogy nekiálltam mesélni. Shadowrunt, mert annak ismerem behatóbban a rendszerét, vannak is állandó játékosaim, meg folyamatban lévő nagyszabású kampány, de vért izzadtam, mire kitaláltam, hogy ki mit mozgat. Aztán, elővettem egy régen olvasott SR regényt, és azt hittem, lefejelem az asztalt. Úgy látszik, mégsem én találtam fel a spanyolviaszt, de majd még meglátjuk, hogy alakul a történet, chibi karaktere mennyire látja meg az összefüggéseket. Aztán, ha ez a kampány lezárul, talán megírom modulban, aztán lehet csesztetni a játékosokat:)

Másfél hónapig dolgoztam egy strandfagyizóban, igen, fagyit árultam. Ha netalántán voltál a mórahalmi Erzsébetfürdőben, és vettél fagyit szerda és vasárnap között, nem kizárt, hogy én szolgáltalak ki. Ha vmi nem tetszett, lehet hisztizni, de a fagyi minősége (ami egyébként szerintem kiváló, nekem nagyon ízlett) nem az én saram.

Augusztus elején kirakott a tulaj az albérletből, közölte, hogy szeptember 1ig keressek magamnak másik helyet, mert megint panasz volt rám (az ok: állítólag az udvarlómmal hangoskodtunk, meg másnap este szintén. Ami történt: Aniki hazakísért este tízkor, utána fél egyig halkan beszélgettünk a szobában, még moderálnom sem kellett, csak ezek kiszúrták, hogy itt van... másnap meg fotózásról estem haza magassarkúban, az meg naná, hogy kopog, de amint beléptem az ajtón, vettem is le, összekaptam a cuccost, amit vinni akartam, és cipőt vissza... bocs, hogy nőies vagyok, "kedves" szomszéd). Ez a nő is nézhetné a panasz minőségét, nem csak a mennyiségét. Igazából bánom is, meg nem is, hogy el kellett jönnöm (egyébként, ennek örömére sikerült úgy falhoz vágnom a telefont, hogy a sim kártya is tönkrement. új számom van). Úgyhogy, elég viccesen, de chibivel egy helyen lakunk. Ugyanaz a lakás, de másik szobában, így nem mondjuk azt, hogy összeköltöztünk, hanem, inkább csak azt hogy lakótársak lettünk. Van különbség, még ha elsőre nem is tűnik úgy.

Megpróbálkoztam most szeptembertől az ügynöki munkával, de a helyzet az, hogy annyira stresszel, hogy már a gondolatra, hogy be kell mennem, iszonyatosan elkezd fájni a mellkasom, olyannyira, hogy menni nem tudok. Egyébként, augusztus 20a óta van, mert akkor volt egy pánikrohamom, azóta kicsit érzékenyebben reagálok a stresszre. Emiatt kerestem is magamnak végre dokit, átjelentkezek egy szegedi háziorvoshoz, amit a neten találtam, és a vélemények alapján jó doki. Úgyhogy,hétfőn a kezembe nyomtak egy papírt, hogy húzzak elfele laborvizsgálatra, aminek tegnap eleget is tettem. Mikor bemegyek, a labor előtti váró tele van... azt hittem, ott fordulok ki az épületből, de erőt vettem magamon, mert iszonyat volt a tömeg mérete. Két órát vártam, mire sorra kerültem, utána a nővér/doki (nem figyeltem, hogy most doki vagy nővér vette le a mintákat) olyan faszán a vénámba vágta a tűt, hogy késő délutánig fájt, és még most is látszik a nyoma, és ha kiegyenesítem a könyökömet, még fáj egy kicsit. beledöfi, auztán meg a tűvel megemeli a vénám... eszem-faszom megáll. Aztán csodálkozik, hogy nyivákolok, hogy fáj... Közben elintéztem ezt-azt.

Asszem, lezárom a szavazást, már nem hiszem, hogy túlságosan hiteles adatokat szolgáltat, mert túl hosszú ideig volt kint. De, azért az eredmény:

Kérdés: Milyen gyakorisággal nézel fel a Mi Vidára?

Naponta - 22,2% (2 szavazat)

Hetente párszor - 11,1% (1 szavazat)

Hetente egyszer - 0% (0 szavazat)

Havonta párszor - 0% (0 szavazat)

Havonta egyszer - 0% (0 szavazat)

Ritkábban - 22,2% (2 szavazat)

Mikor eszembe jut - 11,1% (1 szavazat)

Most vagyok itt először - 33,3% (3 szavazat)

Szerintem, mond vmit, hogy ilyen sokáig kint volt a cucc, de össz-vissz kilencen szavaztak. A látogatottságomat meg sem merem nézni. Kissé lehangoló. De segáz, nem a többi ember miatt csinálom, hanem magam miatt, hogy legyen hol mit összefoglalni, vagy csak elbaszni az időt.

Legyetek rosszak(6)

Nos, néha errefelé esz a fene, ahogyan azt illik is. De csak azért, hogy senki ne higyje, elvesztem, megettek a prionok (chibi ufói), vagy elkapott a klotyószörny. Csak, egyszerűen, nem volt hangulatom ide írni. Most is csak vázlatpontokba szedem a dolgokat, nincs hangulatom többre.

- Chibivel teljesen rendeződött a helyzet, együtt vagyunk, minden szép és jó, A. sincs már (hagyjuk, miért és hogyan).

- Lehet, hogy lesz munkám, bár még nem biztos, mindenesetre, bekértek egy önéletrajzot. Ha összejön a bolt, akkor eladó-szervizes leszek egy számítástechnikai boltban. "Dilettánsok kíméljenek!" jeligével. Majd meglássuk.

- Az írás mostanában szünetel, bár neki kéne esni, befejezni a folyamatban lévő ficeket, hogy aztán teljesen az originaljaimra koncentrálhassak, és akár kiadáséretten lökjek vmit a kiadók elé. Jó lenne az írásból egy kis mellékes, mint anno a ficversenyből (akkor egyértelműen bebizonyítottam magamnak, hogy van helyem az írásban).

- Felcsaptam mesélőnek, legalábbis, Shadowrunt. Mást nem vok hajlandó mesélni, mert a többinek, hiába játszom, még mindig nem vok tisztában a teljes világgal, nemhogy a szabályrendszerrel... Játékosként még elmegy a dolog, de mesélőként? Nyaff. Eddig meg vagyok dícsérve, hogy jól mesélek (lényegesen jobban, mint ahogy játszom), bár még csak három alkalommal. Eléggé fárasztó, a leghosszabb idő eddig a hat óra volt, és számomra nagyon kimerítő. Utána szalyszerűen bedőltem az ágyba, és amíg chibi olvasott, én aludtam, mint akit fejbevágtak.

- Az MSzH baszogat, hogy adjak be részletes leírást a talámányomról május 10ig, vagy törlik a cuccot a nyílvántartásból. Úgyhogy, amikor van hozzá egy kis kedvem, azt csinálgatom. Néha rámjön az agyvihar, és olyankor magamat is meglepem egy-egy ötlettel.

- Családban zajlik az élet, anyám terhes volt, és az istennek sem akarta elvetetni, de a természet megoldotta: elvetélt. Mikor anyám ezt közölte, csak annyit mondtam neki, hogy jól van. Erre kissé berágott, de ha egyszer így érzem a dolgot? Egyébként nem arra a kis vakarcsra lettem volna féltékeny, hanem anyámat féltettem, meg a vakarcsot, hogy mivel születhetett volna. Öcsémet meg kihajították a suliból, mert a gyakorlatokról hiányzott, de hát nem is mehetett a konyha közelébe, mert három napos nemalvás után ledarálta a bal tenyeréről a húst csontig. Ezért az albérletből is kivágták, és sehogy sem talált magának szállást meg melót, így visszaköltözött anyánkhoz... Hogy ebből is mi lesz... Fogalmam sincs.

Na, ennyi volt a mese mára, majd vmikor jelentkezem megint. Amikor eszembe jut. Legyetek rosszak(6) 

..., mert loholok egypár helyre, dolgom van.

Szombaton resztelt máj volt ebédre, Zs kitalálta, hogy főzzek. mivel a hús drága, ezért maradt a belsőség, amit hálistennek, Zs nem vet meg (amúgy is maga alatt volt a csajszi, így ha valami olyat kért volna, amitől meg én megyek falnak, akkor is megcsinálom, csak akkor nem eszem belőle). Úgyhogy, elkészítettem életem első resztelt máját, és nem lehetett rá panasz, nagyon jól sikerült, kifejezetten emlékeztetett arra, amit otthon láttam/ettem. Nagyon finom lett, ráadásul szerencsénk is volt a hipernagybótban, kurva olcsón kurvajó sertésmáj, aznap reggel vághatták, mert még élénkpiros színe volt, és otthon, szeletelés közben is engedte magából a vért, aminek következtében elkapott a vérszomj (olyan isteni finom vérszag terjengett, hogy még most is beleremegek a gyönyörűségtől), és majd megőrültem, hogy ne ugorjak az első, fogam ügyébe kerülő bőrfelületnek. Inkább a főzésre koncentráltam. Mellé rizs került, már jó féléve ott árválkodott a polcon, úgyhogy megcsináltam. Ugyan, elfelejtettem megsózni, Zs húzta is a száját, de megette. Nekem ízlett só nélkül is, nem tudom, mit vannak úgy oda az emberek a sózásért, illetve, őrülnek meg, ha nincs megsózva vmi.

tegnap a dékánasszonynak lett levél írva (hagyjuk, hogy miért, csak említem, de amíg az érintett nem hatalmaz fel, hogy közölhetek részleteket, addig ennél részletesebbet senki ne várjon), remélem, időben megérkezik a válasz. Mindesentre, a visszaigazolás, hogy olvasták, megérkezett. Majd kiderül, hogy mi lesz.

Indítottam szavazót (mint oldalt lehet látni), érdekel, hogy tulajdonképpen ki milyen rendszerességgel jár errefelé, ne csak azt lássam, hogy ennyi és ennyi egyéni és oldalletöltés.

Na, takarodom zuhanyozni, aztán meg a fénymásolni, és pár helyre önéletrajzot vinni. (még mindig nincs munkám, a pokolba is:P) 

Hogyazért életjelet adjak magamról. Nem tűntem el, nagyon, de túlsokminden nem változott, és minek ismételgessem folyton, mint egy papagáj, hogy szar az élet, nincs munkám... Mert egyébként még mindig ez a felállás, talán annyival lett jobb a helyzet, hogy chibi (emlékeim szerint eddig Csa néven futott, de a chibi jobb) még megvan, élünk, mint hal a vízben, bár már lassan négy napja nem láttam (tanul, így jobb nem zaklatni), cserébe msn-en tartjuk a kapcsolatot, meg néha felhív.

A karácsony egész jól telt, az alatt az egy hétben, mígy anyámnál voltam, három dolgot csináltam: ettem, aludtam, tv-t néztem. Igen, nagyon eseménydús volt, de legalább nyugis. Öcsém is volt (szegény kölyökre szintén rájár a rúd mostanában:S).

Szilveszterkor chibi fogadott hugánál voltunk, buli volt, amire ugyan volt kedvem elmenni, csak energiám nem nagyon akadt, mert előtte való két napban kétszer is volt pánikrohamom, így fizikailag teljesen le voltam szívva, és ez a hangulatomra is rányomta a bélyegét.

Mostanában nem írkálok novellákat sem, általában ez van, ha hímegyed vesz körül, egyszerűen nincs kedvem írni, mert inkább választom chibit, mint az írást. De, mostanában nagyon oltogatom szegényt, mert elkövette azt a "hibát" hogy elküldte egy írását. Én meg lebétáztam neki, és véerszemet kaptam, mert csak húzogatta a száját. EGyébként, nem ír rosszul, csak megragadt azon a szinten, ahol 13 évesen volt. Nem fejlődött sehova. Ahogy Zs megjegyezte: erőltetten választékos. Így, hogy kicsit felrázzam, eldöntöttem, hogy a képébe vágom a saját sztoriját, ha a bétázás nem sokkolta eléggé (386 hiba), megírom neki a történetét egy-az-egybe, csak az én stílusomban. Cselekmény, szereplők ugyanaz, csak a megjelenítés lesz az enyém. Kíváncsi leszek, mit fog hozzá szólni. Tudom, hogy nem szép dolog más glóriáját tépkedni, de nem érzem úgy, hogy az tényleg kiérdemelt lenne. Biztos van benne valódi arany is de az hót ziher, hogy hamis fémet is tartalmaz, és azt szeretném, ha az egész színaranyból csillogjon. De, azért nem kéne ennyire bunkónak lennem vele.

Asszem, most zárok. Még vki kérdezte (nem itt, de rendszeres olvasóm), hogy a másikba mikor firkálok már valamit. Most ugyan érik egy, de az nem túl szívderítő, a szerelemről lesz szó, ha minden igaz, de ez még nem százas. Majd kiderül.

... vmit írnom. Máskülönben felrobbanok, és pusztán azért vagyok külsőleg higgadt, hogy Cs ne vegye át a hangulatom, mert akkor kő kövön nem marad.

Ma kitakarítottam, úgy glancba vágva a lakást, hogy enni lehet a földről. Meg a wc-ből is, akár. A domestos gőze ugyan szétcsípte a szemem, de megérte. Jó ránézni a lakásra. Igaz, részben amiatt lett kitakarítva, mert jönnek Cs szülei, és ne legyen egy szavuk sem a rendet és a tisztaságot illetően, másrészt azért, mert már ki kellett, és le kellett kötni magam. Most majd hétfőig nem látom... Oké, most jövök rá, hogy a Cs egyszerre jelölhetné a lakótársamat, és a pasimat is, úgyhogy utóbbinak kitalálok egy másik kezdőbetűt... Jobbat tudok. ezentúl Csi, mint lakótásr/barátnő, és Csa, pasi. Így már jobb lesz. Szóval, hétfőig nem látom Csa-t, mert tanul, és nem akarom zavarni, de kúúrvára hiányzik. Kezdek egyre jobban beleesni, és nem tudom, hogy mennyire lenne jó. Egyelőre úgy néz ki a dolog, hogy én komoly vagyok neki, úgyhogy valszeg elengedhetem magam, már ami az érzéseim illeti. Csak, aztán nehogy megégessem magam, mint a Lovaggal. Még egy olyat ne.  Meg nem emiatt kezdtem el ezt a posztot, erről már nyekeregtem eleget.

Szóval, ma kitakarítottam, porszívózás, és hasonlók. Aztán, este, olyan tízfele csináltam magamnak, meg Zs-nak kakaót, erre kúúrva hosszan megszólal a csengő. Zsigerből tudtam, hogy az alsószomszéd, így mondtam a csajoknak, hogy megyek, megnézem én. Nem tévedtem, tényleg az alsó szomszéd, de most férjestül. Tudtam, hogy ezt most nem úszom meg anélkül, hogy ne legyen ordítozás, és igazam lett. Elkezdenek velem ordítozni, hogy mit merünk mi csinálni, hogy minek mosunk, meg hasonlók, nekem meg tököm kilett, és leereszkedtem a szintjükre: ordítoztam én is, mert ezekkel másképp nem lehet szót érteni. Meg este amúgy is elememben vagyok, sokkal kevésbé megfélemlíthető, mint egyébként. Ilyenkor szarok bele, hogy öregek, sokat megéltek és hasonlók, meg hogy a vénember katona volt, és emiatt jár bottal... Szarok bele, ha nem lehet tőlük élni, és itt nem arról van szó, hogy bulit akarnék csapni, vagy hasonlók... Mert nem, csak egyszerűen, ha csajokkal kiülünk a konyhába, akkor tudjunk egy jót traccspartizni, a szobában megnézni egy mozit, stb. Még abba is belekötöttek, hogy hogyan porszívózok. Mi közük hozzá? Nehogy nekem valaki meg akarja mondani, hogy délután ne takarítsak... Mert akkor mikor? Meg hogy nem kéne a konyhába vihogni este tíz után... Meg tanulni kéne, és nem tivornyázni meg iszogatni... Na, ekkor durrant el az agyam, és majdnem teli torokból üvöltöttem, hogy nálunk senki nem iszik, meg lehet nézni, egy kurva csepp alkoholt sem fog találni... Meg megfenyegettek, hogy feljelentenek csendháborításért... Vicces lenne, ha amiatt megbüntetnének, használom a mikrót este tíz után, mert megkívántam a meleg kakaót... Aztán, meg elküldtem őket a francba, vmit visszaszóltak, én meg rákontráztam, hogy gebedjenek meg. Aztán elindultam befele, így még vmit ordítottak, de azt már nem értettem. Aztán fel, és mint a veszett tigris a ketrecben, járkáltam fel-alá, meg morogtam és fújtattam. Csak sajnos Csi is átvette a hangulatot, és már lassan magában tett kárt (bőrbe mélyeszteni a karmok), így le kellett higgadnom, hogy ő is lehiggadjon. Aztán, hárman marhajót beszélgettünk a konyhában a Harry Potteres olvastatós ficekről. Az általában mindenkit lehiggaszt. A szomszédra meg fittyet sem kéne hányni, de ha legközelebb megint kezdi, akkor előbb fogok visszaordítani.

És A-val mi van? Kedve lett volna kihívni az öreget, de letorkoltam, hogy nem olyan nagy szám legyőzni egy botos vénembert, mégha katona is volt. Aztán felvetette a csapjunk vérfürdőt című ötletet, de megmondtam neki, hogy felejtse el. De egyébként szívből egyetértenék vele. Az a két vén megérdemelne egy alapos verést, csakhogy tudják, hol a helyük, és keressenek más elfoglaltságot, mint a szomszédok baszogatása. Egyre jobban tetszik az ötlet, hogy fel kéne jelenteni őket zaklatásért, de a mi szavunk az övék ellen nem sokat ér. Mi a házban csak bérlők vagyunk, de ők tulajok. Na mindegy, igyekszem higgadt lenni, és remélni, hogy előbb fognak ők elpatkolni, mint én agyilag annyira felbaszódni, hogy A-t elengedjem. Majd csak túlélem vhogy.

... hogy senki ne higgye azt, hogy belefulladtam az önsajnálatba. Pedig, lehet, hogy egyszerűbb lenne, a francnak van kedve állandóan küzdeni. Hát, ilyen az élet, erről szól ez az egész faszság. Majd túlélem, bár azért viszonylag normalizálódott az életem. De, csak viszonylag. Új pasim van, állásom még nincs, a családom leszarom (kivéve öcsémet, szegényre is rájár a rúd, thx to fater), a haverok meg baszogatnak, hogy keressek melót. AMin dolgozom is, csak nehéz úgy munkát szerválni, hogy nincs semmilyen szakképzetségem (lábjegyzet: holnapra be kéne rugdalnom magam a Munkaügyi Központba), bárba konzumhölgynek/táncosnősténynek meg nem megyek el, az nem az én műfajom (mintha felvennének... E, szállj le aföldre, légyszíves, mert lehet, hogy a pasid azt mondja rád, hogy gyönyörű vagy, attól még nem biztos, hogy az átlaghím is annak talál).

Egy kicsit pasimról is. lehet, hogy már írtam róla, tudja a halál, visszanéztem, pár mondat erejéig volt róla szó az előző bejegyzésben. Szóval, szépen gyógyulgatok a Lovag után (tényleg, azzal is mivan, két hete színét sem láttam emilben), bár a srácot nem búfelejtőnek használom, annál sokkal jobb hímegyed. Igaz, hogy alacsonyabb, vékonyabb, fiatalabb (meg lehet nyugodni, nem vok pedofil, három év különbség sincs köztünk... kábé két és fél), meg néha szemtelenebb, de rohadt jól elvagyok vele. És még beszélgetni is lehet vele komoly témákról, bár eddig gondosan kerültem a kapcsolatok témakört. Azt nem tudom, hogy ő is kerüli a témát, vagy csak szimplán nem szokása róla beszélni, de ez a része a dolgoknak, még nem tisztázott. Pedig, lehet, hogy lassan kéne, hogy ő mit gondol erről az egészről. Csak az a baj, hogy ha engem kell megkérezni róla, akkor valszeg elintézem egy vállrándítással és lesz, ami lesz válasszal, mert tényleg csak sodródom az árral. Amíg jó vele, addig nem fogom ellökni, hacsak nem csinál valami hülyeséget. Sőt, kifejezetten hozzábújok, mert igaz, hogy baromira vékony, és az ember szinte fél, hogy összeroppantja, meglepően erős a biztonságérzet, amit ad. Lehet, hogy az aurájában van valami, bár A nagyon rühelli. jaja, a múltkor felfedezte A-t, és megpróbálta elűzni. Az meg először a képébe röhögött, de mikor Cs megígérte neki, hogy ki lesz szedve belőlem... Nos, azóta fújol rá, de anniyra, hogy tegnap azon kaptam magam, hogy a kezem szinte önállóan a nyakánál matatott. A próbált meg befolyással bírni, de inkább elhajtottam. Majd megbékélnek egymással, legalábbis remélem. Mert A-t nem fogom engedni, hogy kiszedje, nélküle nem tudom úgy érzékelni a világot, ahogyan a maga teljességében látom (szóval, nem csak nézem a mázt, hanem alákukucskálok, keresve a mozgatórugókat). Azt azért hiányolnám. A meg meglesz rendszabályozva, ha nem hagyja békén Cs-t. Csak azt azt nem tudom még, hogy hogyan, gondolkodni is alig bírok, lassan megint sűrűn fáj a fejem. Jaja, megint kezdődik, pedig igyekszem elfojtani, amíg nem érzem úgy, hogy előbb fog elmúlni, mint ahogy elválnának útjaink. Még egy olyan őrjítő fájdalmat nem akarok átélni. Elég nekem a saját depresszióm, nem kell tetézni egy összetört szívvel.

Na, most asszem ennyi, takarodok könyvtárazni. Csak hogy a K+F-ben tudják, hogy ha én azt mondom, hogy viszek könyveket, akkor viszek könyveket, és gatyába rázom a bandát, nem szoktam üres fenyegetésekkel szórakozni.

... basszuk az időt, kenjük a majmot, stb. Még félórát elücsörgök, aztán leslattyogok, mert lesz T, és majd dumálunk. Egy hétig nem láttam a nőstényt, és les mit mesélnem neki:) Ahogy itt is csendben megjegyzem, bepasiztam. Tényleg. Szokásos megjelölgetés megvolt, nagyon szépen nézett ki a nyaka szombaton:) Igaz, az enyém sem különb. De jólesett. És vékonydongájú. Nagyon vékony, ha átölelem, az az érzésem, hogy ha kicsit jobban megszorongatnám, összeroppanna. De egyelőre bírja a gyűrődést.Kíváncsi leszek, meddig fog tartani, a Lovag után szinte semmiben sem reménykedem, de hátha. Mindegy, majd kiderül. Egyelőre sodródjunk az árral, és kiderül, mi lesz.

Más: rákattantam a cp stílusú zenékre, azaz elektro és rock nagyszerű vegyítése. Csak azon csodálkozom, hogy yt-n még nem láttam.Rákerestem azInfrared Nine-ra és a Self Injury Inc.-re, de semmi. Bár, amit eddig a google kihajított legtöbbnek, az egy ruszki rádióállomás volt Infrared Nine címen. Akkor, asszem, megvan mire fogok legközelebb videót készíteni (igen, már van egy, de azt még nem publikálhatom, hosszú). Infrared Nine: Sacrifice. Csak még ki kéne találni, hogy mit. Jó lenne nem elkúrni, bár a röhej, hogy erre a számra már van cp novella-ötletem, ami abból indul ki, ami a refrénben van (ha nem hallottam félre, ami nem kizárt): Life is wearing a sacrifice... Nekem tetszik, igen érdekes ötleteim támadtak. Na, mára ennyi volt, nem szöszmötyölök tovább. Szöszmöty. Tetszik ez a béna szó, lehet, megjegyzem...